Pszalter István
Written by Pszalter István
A szem
„- Mit akarsz, hogy cselekedjem?
- Hogy lássak!”
A másodperc törtrésze alatt lejátszódó film lassítva
pereg.
A rhéma tűzzé alakul, s behatol a szemüregbe. Egy
parányi csigalépcső karfáin mondatok tekerednek,
könyvek nyitódnak és csukódnak, könyvtárak
emelkednek. Sejtek lüktetnek, osztódnak. Egy
láthatatlan kéz formálja az élő anyagot. Forog a
fazekas korongja, forog. Egy diszkosz megáll a
folyadékban, szemlencsévé alakul. Erek törnek a
mélybe, ágakat adnak, piros pókháló pulzál. A
kárpitokon vibráló idegsejtek mintázata,
nyúlványaik felfelé nőnek. Az ég kékje gyűrűzik be
a pupilla köré, a szemhéjak pislognak. Útnak indul a
fény.
„- Ki cselekedte ezt veled?
- Csak azt tudom, hogy nem láttam és látok.”
Távim
Véred mélységen átröpít, piros szőnyeg.
Rómainak öltözött bűnöm téged ölt meg.
Térdelek előtted hóba, sárba.
Felragyogsz ezer nap napvilága.
Hangom előtted felszántja a csöndet.
Méz csorog, érzem sokkal könnyebb.
Farkasbőr pázsiton érkeztem hozzád,
ahol a bűnt mágnesek vonzzák,
fügeként kosárban kézről kézre adtak,
fogak és kések nem értek, nem hagytad.
Láttad a bűnömön darazsak döngtek,
vérként kifolyó pénzeddel törölted,
el nem tűnő jellel nevedet fölírta
rám, egy létezőre, láthatatlan tinta:
növények ámulnak Jézus neveden,
térdet hajt előtted a világegyetem.
Méltó vagy aranyba csomagolt szóra,
virág a bensőm, szirmát kibontja,
kezem, mint pálmaág, lenghet előtted,
faigám, vasigám te összetörted.
Lerogynak előtted Básán bikái,
a semmit ökleli, lehet akárki,
hétszarvú Bárány szeretlek téged,
nyelem a szavaid, aranyló mézet,
felragyogsz ezer nap napvilága,
térdelek előtted hóba, sárba.
Rómainak öltözött bűnöm téged ölt meg.
Véred mélységen átröpít, piros szőnyeg.
Dalszövet
Hangszálak hárfája szól,
a betűk táncra kelnek,
karolják egymást mondatokba,
ruháik bábeli nyelvek.
Táncolnak könyved lapjain,
forognak mint a kések,
megsebzett rovarok közül
pergetem ki a mézet.
Szeretlek téged Uram,
méz csorog rám a könyvből,
átfolynak rajtam betűid,
a hála-szökőkút föltör.
Neked dalolok királyom,
tükörből nézlek mint herceg,
fogoly az idő, a végtelenbe
nyújtózkodnak a percek.
Téged rejt hangjegyek között
Dávid dalszövet sátra,
dobhártyákra írom a verset,
hangszálam hárfa.
Függöny
Mondatok elhúzott függönye.
Szél fúj a könyvből e térbe.
Sziszeg a kor. És tűfogakba fagy.
Weblapok szivárgó mérge.
Átlépsz a szavak függönyén,
elhagyod most a könyvlapot,
galaxisokon névjegyed,
pirulnak holdak és napok.
Nézlek, nem földi szemekkel,
hangszövet ruhád ha zajt ad,
öltözöl héber, ógörög betűkbe,
szavak, szavak tűnnek át rajtad.
Melléknevek lüktetnek, vérerek,
forognak főnevek, mint a csontok,
igék húzódnak össze, izmaid,
szavak, szavak, amit kimondok.
Hallom a hangod, de nem fülekkel.
Szememben úszik hangjelek képe.
Szakad egy szimbólum darabokra.
Ez a függöny. Nem a vers. Vége.
Piros függöny
Az oroszlánbőrkötés cafatokban.
Egy névre riadnak a méhek.
Méz csorog rám a könyvből.
Édes az erőstől az ének.
A Psyché-fennsík vadak.
Jel-vadak világa.
Szóöszvéren érkezem.
Múlt időn át, mába.
Vadak és jel-vadak előtt.
Függöny a véred.
Véred függönyét feltépve.
Lépesmézhez lépek.
Arcra borulok szavak.
Nem-szavak királya.
Annak, ki formált szájakat.
Lennék a szája.
Dögöket égetnek bennem.
Pirosan folyó pénzek.
Minden oroszlán darabokban.
Édes az erőstől az ének.
Térkép
Te vagy a könyv a könyvben.
Lüktet a könyvnek lapja.
Erek szövik át mondataid.
Értelmem kitakarja.
Jelek mutatják idegen.
Mélységek alatt a katlan.
Kötélhíddá mélységek fölött.
Sorok karolnak össze alattam.
Te vagy a könyv, a könyvben
lüktet a könyvnek lapja,
erek szövik át, mondataid
értelmem kitakarja.
Jelek mutatják: idegen
mélységek alatt a katlan,
kötélhíddá, mélységek fölött,
sorok karolnak össze alattam.
Szeretlek, Jézus, szeretlek.
Aki zuhan, térképre zuhan.
Térképen lüktetnek szavaid.
Te vagy a térkép, Uram.
Vihargalamb
repültél Vihargalamb, ki hívott újra a földre,
ki küldött, honnan, utaid, újra és újra járod körbe,
miféle titkos levél van rejtve szárnyaid alatt,
hány pecsét lehullott róla, és hány pecsét rajta maradt,
miféle tengert sodortak szárnyaid erre,
miféle lángok lettek testbaráttá jegelve,
miféle biztos pontot jelentenek a szárnyak
azoknak, kik a földre vissza már nem találnak?,
láttad-e, ahogy a rossz fogak tépték a vérző bankjegyet,
beszéld el, a vérző bankjeggyel fizetni vajon hogy lehet?,
beszéld el, hogy lehet a bűnt, mint rossz fogat kitépni,
hogyan lesz a rossz fog ára, halál helyett a semmi!,
beszéld el, amiért föntről, valaki pénznek öltözött,
mit keres hogyha színarany, mit keres verebek között?,
hasítsd át Vihargalamb húsát a második égnek!,
szavak merülnek föl a résen, szavak utána visszatérnek,
látom a zongora billentyűit ujjak nélkül mozogni,
a szekrényben kivasalva fekszik, mi szennyes volt, a holmi,
látod-e Vihargalamb nyomait az időtlen vérnek,
mikor az ujjak, innen és onnan, újra és újra összeérnek,
érzed a hullámot újra föntről a testekbe áthaladni,
gondoltad-e, hogy a hullámokban a cseppeknek a száma annyi?,
perdültél Vihargalamb, hoztad lapjait a könyvnek,
mióta szárnyad simogat, azóta érzem könnyebb,
itt fekszik előttem a jövő könyvlapokba bebábozódva,
kiröppenhet bármelyik percben, ahogy egy szóra szárnyát kibontja,
és minden elkészül lassan oda, hol vannak az elsüllyedt világok,
egy óriás aranyló kockát leszállni az égből vajon ki látott?,
hány dimenziót szelt át Vihargalamb vajon a szárnyad,
amitől a hús-vér test felizzik, aztán végül is átfagy,
láttad-e Vihargalamb széleit az időnek és a térnek,
láttál-e szárnyakat erre vonulni, amik nem vágnak, hanem védnek,
látod-e az ég rétegein hogy halad át egy kődarab,
és a színesfémekből álló testből vajon végül is mi marad?,
a nap kihűl lassan, és vacog-vacog dideregve,
és aki világít akkor, most terjed a kézből, üres kezekbe,
eltűnt a föld, hűlt helyén döbbenten körbejárok,
itt emelkedtek föl és szálltak alá bukott királyok,
itt dühöngött hajdan a párduc, az oroszlán, a medve,
könyveket írtak lábaikkal, most ülnek a semmiben dideregve,
új föld emelkedik föl és új fény, nem fénye a napnak,
(rács mögött ül az idő), nem tűnnek el, megmaradnak.
Kamel János
Written by Kamél János
Lukács receptet ír
A szavakért hetekig kutattam,
aztán leírtam mindazt ami fontos:
Theofilus, neked küldöm a tekercset,
én, Lukács, az orvos.
Leírtam mindazt mi rájuk tartozik,
rájuk és rám, egy nem zsidóra:
láttam a korszak röntgenleletét
mielőtt megáll az óra.
Összegyűjtve tartom receptjeim,
amivel Egyiptom orvosa henceg,
de a végső receptet elküldöm neked:
fogadd örömmel a tekercset.
Indiana Jones és a tekercsek
Kutattunk reggel, és este kutattunk
az egyiptomi sivatag szemetében:
néha megleltünk valamit,
aztán kiderült, talán, mégsem.
Patkányok és sakálok jártak körbe,
ahogy kezünkben mozgott az ásó.
Ami lent volt, felszínre került,
aki elől volt, lett a hátsó.
És a napon végül betűk ragyogtak,
szikráztak, ahogy hozzáért a kezünk.
Hogy elérjük őket, mélyre kellett ásni,
mégis mindig hozzájuk érkezünk.
Luther naplójából
A főiskolámon ma mindenki megtért,
a lelki térképek ott voltak kiterítve:
néhány nagyváros romjára emlékszem,
mintha láttalak volna, de nem, mégse.
A főiskolámon ma prédikálni kezdtem
lábbal nem érintett korokról,
kiterített térképen sétáltam körbe,
mint bármelyik teológus doktor.
A főiskolán ma becsuktam a könyvet,
és azt mondtam a diákoknak vége:
külső és belső térképek mögöttünk,
újra kezdtünk mindent az utcára érve.
Johann Fust naplójegyzete
Egy ember keresett fel a múltkor,
formát adott az éteri betűknek,
panaszkodott a gépre és vevőkre,
panaszkodott: „nem megy az üzlet”.
Jogász vagyok, és mondtam Guttenbergnek,
nem földi kincs a felfedezése,
de múltak a hetek, és nem tudott fizetni,
sem időben nem tudott, sem késve.
Szegényen halt meg végül, de adott
új formát, új teret a szónak,
a gépen kinyomtatott Írást
hirtelen fellapozta a holnap.
Abednegó sétája Babilonban
A tereken hemzsegnek a könyvek,
tudományba burkolt hazugságok.
Sivárak az utcák Babilonban.
Feketébe öltöznek a lányok.
Viszonylag pontosak a tények,
viszonylag jók az erkölcsi normák,
viszonylag pontosak a számok,
viszonylag mennek együtt az órák.
Egy szép napon – mondja az Írás -,
megállnak a bölcsek s az órák.
A nem létező percek porai,
a várost gazdagon teleszórják.
Philadelphius levele
a Psyché-fennsíkon lakókhoz
Vigyétek levelem Ázsiába,
hol az ágakon ágak nőnek,
hol a bűnökön bűnök nőnek.
Hiába szóltam néktek, jaj, hiába,
vigyétek levelem Ázsiába!
„Te Galatáknál született menyasszony!
Rekedten a bortól, a lelki imától,
lábad a szőlőn tiporva táncol.
Anyáddá lett a parázna asszony,
Galatáknál született menyasszony.”
Levelem ütődik levelekhez.
Hullik a fagyöngy, az én és az én,
betűk futnak a fák gyökerén,
eskoli méretű gyümölcsnek kedvez.
Levelem ütődik levelekhez.
Egy tanítvány jegyzeteiből
Követtük a Mestert reggel és este,
északra és délre követtük,
követtük a folyón innen és túl,
a térképről lesétálva követtük.
Aztán éreztük, hogy megállt a nap,
kívül nem állt meg, de bennünk megállt,
úgy tűnt vége a történetnek:
a történet minket kitalált.
És lassan-lassan szivárogtak a hírek,
a könyvlapokról át a könyvlapokra,
úgy mondták, köztünk van a Mester,
fölbukkant, eltűnt napokra.
Benjamin Tulpentál
Written by Benjámin Tulpentál
Szindbád
földet és álmokat kapott
de Szindbád lett ő a tengerész
hajón szeli az utcákat
kormányát bevonta penész
vízre lerajzolt útjait
keresi akár a nadály
látszatra elcsendesedik
belső vihar külső szabály
keres egy psyché-szigetet
betölti fejét tudomány
vándorol törvények szerint
zsebébe babér és dohány
aztán a furcsa csobbanás
nyitott könyv most a víztükör
keresi benne önmagát
betűin ő is tündököl
úszó karjai könyvlapon
tükörbe meríti magát
micsoda cethal uszonya
vonszolja időn téren át
micsoda titkos ösztönök
viszik a híres Lord elé
új hajót kap hogy haladjon
földje és álmai felé
múltba bezsákolt szeleket
szabaddá tesz a Lord fia
szakad az idő a tér szakad
Jeruzsálem Pest Samária
Egy régész Jeruzsálemben
Azt mondják a környék lakói,
időnként felbukkannak furcsa tárgyak,
valami eszme rókának öltözik,
körbesétál, és vigyorog hármat.
Az ásó dolgozik kezünkben,
előbb kavics jön, aztán homok.
Képzeletünk merengve kutat,
hol voltak itt a lábnyomok?
Azt mondják a környék lakói,
ami megterem nagyon káros,
vibrál közöttünk szüntelen,
vibrál az ősi város.
A földből kinőnek egyszer
új városrészek, új terek,
az utcán végigsétál akkor
a férfi, a nő, a gyerek.
Egy makedón harcos Jeruzsálemben
A sereg kecskék között időzik,
végre szünetel az adok-kapok,
egy róla szóló próféciával
fogadták Szandroszt a főpapok.
Úgy tűnt a világ formálódik
kardunktól, mint egy mellszobor,
eszméinktől elég az eszme,
nem marad más, csak korom.
Úgy tűnt tehetjük ami tetszik,
mehetünk lovon vagy gyalog,
egy megsárgult, régi tekercsen
mindezt tudták a mondatok.
Előre megírt mondatok szerint
útra kelt aztán a sereg,
előre megírt krónikánkat
kézbe veheti egy gyerek.
Európé virága, mint kardlap,
kaptárakat tör át méhsereggel.
A városra nehéz szirmok hullnak.
Jeruzsálem ébred. Jön a reggel.
Egy makedón harcos feljegyzése
Talán ugyanazt a mondatot kerestem,
amitől a harci elefántok összezavarodtak.
Kerestem reggel és este kerestem,
mi volt a mondat.
A nyelvnek állítólag hatalma van,
mondtam az ismeretlen fegyvereseknek.
Mondatok zárják a korszakokat,
ez már a kezdet.
Felidéztem újból a pillanatot,
mikor kigöngyölték a tekercset.
Kerestem újból a mondatokat,
találtam egyet.
Egy kereszteslovag Jeruzsálemben
Éjszaka a hegyen aludtunk.
E vidék levegője nagyon káros.
Salamon istállói voltak a mélyben.
Ott feküdt a halott város.
Gyíkok futottak a falakon,
sakálok sétáltak az utcán,
kerestem a Mester lábnyomát,
megszámolnám, ha tudnám.
Ha a Mester hozzáért egy testhez,
ott a testben megindult a vér,
lüktetni fog ez a város egykor,
lüktetni fog az utca és a tér.
Napóleon katonája Jeruzsálemben
Számba vettem a halmokat, számba vettem,
kilógnak a földből furcsa tárgyak.
A lópokrócot a földre terítem,
Jeruzsálem ágya egy katonának.
Párizs messze van, a szabadság
keletre vándorol a sereggel.
De kérdem én, mi a szabadság,
mi az éjszaka, mi a reggel?
Talán a földben, egy tekercsen,
ott a szabadság definíciója,
Jeruzsálem szívében ott ketyeg
szemünk elől elrejtve, egy óra.
És jönnek a városba egyszer
más seregek, és másfajta lábak,
a keleti kapu megnyílik akkor,
talán egy igazi Messiásnak.
A megközelíthetetlen város
Ahogy a várost közelítik,
távolodik, a holnapba hullva,
nehéz szavakat porlaszt vízpárává,
egy láthatatlan kéznek az ujja.
Holnapba hull a város, a holnap
nyomtatókő is, beszélik mások,
izmok kerülnek címlapokra,
izmokról térkép, szakadások.
Ahogy a témák semmivé válnak,
akár a témák, tűzközelben,
körbejárják lassan a perifériákat,
mint a cowboyok, szemük se rebben.
Légifénykép
Tegnap beültünk a gépbe,
hogy elrepüljünk a város felett,
furcsa dimenzióba kezdtek vinni
valami földöntúli szelek.
Valami régi próféciába
lapoztak bele a szárnyak,
mint a kihúzott diafilmek,
elvonult előttünk pár nap.
Később a gép hirtelen landolt,
aztán belefékezett a jelenbe,
Jeruzsálem utcáin a lakók
próféciaként jöttek szembe.
Jeruzsálemi tudósítás
Új templom, a templomhegyen,
mellettünk rövidebbek az árnyak,
úgy tűnik a Mester jöveteléhez
nem kell talán csak pár nap.
Egy saru az olajfák hegyét
érinti egyetlen szóra,
hangzik a győztes üdvrivalgás,
mikor lejár az óra.
Maranatha szól a száj,
a tévéképernyőn egy saru,
kitárul bennünk, minden kitárul,
ahogy a keleti kapu.
Levél
Egy dalt küldött, de nem a földről,
egy furcsa hangszerre hangszerelve.
Találgattuk, hogy vajon ki lehet,
akinek az ember lett a szerelme.
Szavait lapozzuk, szavai lapoznak,
beszéde a földből lett kiásva.
Azt ígérte, hogy egyszer eljön,
várunk egy furcsa Messiásra.
A földből ásunk ki nyomokat,
nyomokat, mik mennek nem a földre.
Egy angyali lény száll föl a tűzben,
és mi követjük, föl-le, föl-le …
Egz Imre
Written by Egz Imre
Néhány bennszülött
Néhány bennszülöttel kezet fogtam.
A lándzsájukra írtam néhány verset.
Unom a sok kóválygó oroszlánt.
Keresek valami furcsa tekercset.
Mutogatnak a bennszülöttek sokszor,
hogy itt meg ott lehet elásva,
kezükbe nyomok néha egy banánt,
unalmas itt minden banánfa.
Tudom valami izgalmasat rejthet
az alvó sivatag homokja,
egy szemtől elrejtett folyó vizeit
a tekercstől eredve, ontja, ontja…
Megtalálom egy napon a tekercset.
Ráhelyezem az alvó homokra.
Nézem ahogy bánatos fejével
porba hanyatlik egy kobra.
Megnéztük a papagájokat
Megnéztük a papagájokat és pumákat,
ott, ahol a liánok a fákra tekeredtek.
Kerestük az őserdőben nyomait,
valami ősi gyülekezetnek.
Sápadtak voltak a régészek csapatunkban,
valami furcsa betegség gyötörte őket,
kerestük egy ősi könyv sorait,
éreztük, a málhánk könnyebb.
És találtunk valamit az őserdőben,
és kutattunk az ősi sorokban,
a sorok a fákra futottak időnként,
időnként egy-egy betű lángra lobban.
Ásatás
Egy mondatról álmodtam az éjjel.
Hogy is volt, tűnődtem másnap.
A régészek mondatokat kerestek.
Ők is tűnődtek, aztán tovább ástak.
Ami lényegtelen, azt most felkutatják.
Ami lényeges, az a mondat éppen.
Amit megtaláltak, azt most mutogatják.
Amit nem találtak, ahhoz odaértem.
A zoner eljön mint ganef
Beller ugat holdat sötét zofen,
nem lesz balevas, ha már beller,
serpenyőben sem sütnek balevast.
A szónak pályája néha geller,
ami bellerhang azt hiszik szónak.
Lakatolna zonnokat a groβmoschel,
a zoner hallja, bégetnek zonnok,
eljön mint ganef sötét zofen.
A könyv lapjait áztatja a tej,
a könyvek száma nem több mint alef,
a chalof menekül, elűzi a tej,
csepeg a könyvből ránk a chalef.
A cseppből patak lesz, aztán folyó,
folyókba fogunk mindig is floschen.
A zoner hallja, bégetnek zonnok,
eljön mint ganef sötét zofen.
A zoner tudja hogy kik a zonnok,
más ruhát hord minden aki beller,
tudja jól a zeév nem a zonn,
bár gyapjúként borítja a schnekker.
Szikla körül hullámzik a lélek,
a száj mosolyra és mosolyra flonen,
a zoner hallja, bégetnek zonnok,
eljön mint ganef sötét zofen.
A tinta lassan verssé változik,
a papíron ömlik a schomen,
a zoner hallja, bégetnek zonnok,
eljön mint ganef sötét zofen.
Jiddis zsargon: beller=kutya; zofen=éjszaka; balevas=szalonna; zonn=juh; groβmoschel=rendőrtiszt; zoner=pásztor; ganef=tolvaj; alef=egy; chalof=tejtolvaj; chalef=tej; floschen=úszni; zeév= farkas; schnekker=hazugság; zemer=gyapjú; flonen=elhúzni (a szájat sírásra, nevetésre); schomen=olaj.
A ring
Amikor a ring felé mentem,
hirtelen észrevettem egy szempárt.
Egy szempárt észrevettem a tömegben,
nem tudom kié volt az a szempár.
Nem tudom mért volt a nézőtéren,
mit keres a tömegben az a szempár,
ha a nézőtér kiürül, akkor megvár,
nem tudom mért volt a nézőtéren.
Kutatjuk és elhagyjuk helyeinket,
nem tudjuk, merre van a ring már,
a nézőtér kiürült réges-régen,
ha a nézőtér kiürül, akkor megvár.
Winchester
Amikor a winchesterrel beléptem a krimóba,
valahogy mindenki összerezzent.
Pedig nem mondtam senkinek semmit először,
és fel sem emeltem a fegyvert.
Pedig ha tudták volna, amit nem tudhattak,
hogy élesre van töltve a fegyver,
és a fegyvert könyvnek használják általában,
és én is használtam már egyszer.
És vadásztam a psyché-mezején
valami elvetemült kóbor kutyára,
furcsállottam a bárányok összegét:
a bárányoknak bárány az ára.
Jákób létrája
É I
G G
I G E
G G
E G I
G G
I G E
G G
E G I
G G
I G E
G G
E I
Hiszt Ádám
Written by Hiszt Ádám
Jóna
És fekszik Jóna a cethal gyomrában. Bőrét
kocsonyás vörösmoszat borítja, bőrét tündérhínár
lyuggatja át. Szemére ráborul a vízililiom,
szemgolyóját átokhínár szövi körbe. Fülébe
vízikalász tapad, tócsagaz borítja el füljáratait.
Szájába benő a piros tengeri liliom. Nyelvén
virágzik a tigriscsíkos tengeri rózsa. És mégis felül.
És elkezd mászni a cellák felé. Kitapogatja a cellák
falait. Lesöpri a cellák faláról a kék hajas
medúzákat. Az orgonasíp korallal benőtt cellák
falait letakarítja. Vízicsillag telepszik meg Jóna
karjain. Lyukacsos agancsszivacs akad kezeibe.
Lábait áttetsző bunkós zsákállat ejti rabul. Bíbor
szívsün lyuggatja át tüskéivel talpait. Oldalát
narancsszínű tengeri csillag döfi át. Álarcos tengeri
pók fonja lábait a hátára. És mégis megy Jóna előre.
Kitépi a cellák kulcsait a börtönőrök kezéből.
Lesöpri a kacsakagylót a kulcsokról. A nagy
sonkakagylótól megtisztítja a zárakat. És elfordítja a
zárban a kulcsot. Feketepontos fonálcsiga telepszik
hörgőibe. Tüdejét végigszántja a leopárdcsiga.
Legyező mohaállat telepszik szívébe. Ereit
narancssárga legyezőkorall igyekszik elzárni. Egy
cafranghal úszik át testén, megtelepedve
gyomrában. Beleiben bohóchal fickándozik. És
Jóna feltépi az ajtót. Kakashalak csapatait zavarja el
a cella ajtajától. A csíkos pókhalat összemorzsolja a
láncok mellett. És összezúzza a láncot, összezúzza a
láncokat. A lélek láncait, a lelkek láncait.
Idegfonatait ötpettyes ajakoshal tépegeti szájával.
Agyterületeit szivárványhal csapdossa uszonyaival.
Inait hosszúcsőrű tűhal próbálja elharapni.
Parázsszemű pontylazac akarja szétroncsolni
ízületeit. Csontjaiban citromlazac telepedik meg.
Kolibrihal úszik bele koponyájába. És széttekint a
cellában Jóna. Elkergeti a fekete neonhalat a cella
belsejéből. A lángvörös pontylazacot elűzi. És
felrobbantja a cellák falait. Megszabadult Jóna,
megszabadultak a lelkek.
Három nap, három éj. A cethal gyomrában, a cethal
beleiben, a cethal gyomrában. Három nap, három éj
rombolta a cellákat, ütötte le a zárakat, tépte a
láncokat. Három nap, három éj tépte ki a kulcsokat
a börtönőrök kezéből. Három nap, három éj
próbáltak benne, a kenyérben, a börtönőrök
megkapaszkodni. Három nap, három éj hiába
keresték a börtönőrök a kenyér kovászát. A három
nap, három éj eltelt. Az első kéve áttörte a cethal
gyomrát, átfúrta a cethal beleit, átrobbantotta a
pokol mennyezetét. Kévék jönnek utána, jönnek és
jönnek. Három nap, három éj.
Slosa jamim v’slosa leylot.
Három nap, három éj
a halnak gyomrában,
a halnak beleiben,
a halnak gyomrában.
Három nap, három éj
a Seol torkából kiáltott,
a tenger szívéből kiáltott,
az alvilág méhéből kiáltott.
Három nap, három éj
a mélységbe vetették,
áradat vette körül,
körülfogta a víz.
Három nap, három éj
habok és hullámok vonultak át rajta,
körülvették a vizek a lelkéig,
az örvények egészen a lelkéig értek.
Három nap, három éj
ár kerítette be,
mélység és örvény vette körül,
hullámok és habok mentek át rajta.
Három nap, három éj
hínár szövődött fejére,
vörösmoszat lepte be testét,
bőrét tengeri szőlő lyuggatta át.
Slosa jamim v’slosa leylot.
Három nap, három éj
legyezőkorall takarta be tüdejét,
pettyes csikóhal lakott hasüregében,
kolibrihal és kakashal úszott át rajta.
Három nap, három éj
a hegyek alapjáig süllyedt alá,
lesüllyedt a hegyek gyökeréig,
a hegyek fenekéig szállt alá.
Három nap, három éj
a föld reteszei elzárták,
bezárult mögötte a föld,
a föld závárjai összecsúsztak felette.
Három nap, három éj
és kiemelte életét a múlásból az Úr,
és felhozta a veremből az Örökkévaló,
és kiemelte életét a sírból az Örökkévaló Isten.
Három nap, három éj
bágyadozott benne a lélek,
mint elázott szárnyú madár,
a lélek elcsüggedt benne.
Három nap, három éj
és kiköpte a hal Jónát,
és Jóna visszatért a nap alá,
és kivetette a hal Jónát a szárazra.
Három nap, három éj.
Slosa jamim v’slosa leylot.
A napba öltözött asszony
Tivadar a kisfiú a Dohány utca járdáján üldögél, és térképeket rajzol. Lassanként kirajzolódnak egy nem létező ország körvonalai. A szél fúj.
A felszálló krétapor formál egy női alakot.
„Nem vagy te olyan, mint a többi nemzet, kapsz tőlem cifra ruhát.”
Mindenki a cifra ruhát akarja. Izzó ruhában asszony táncol, átéli újból ünnepeit.
A páskabárányt római katonának öltözött bűneink veszik le Mózes asztaláról, s felszögezik a keresztre. Vére egy évezredet visszafolyik, s lecsorog az egyiptomi ajtókon, átszivárog egy másik dimenzió könyvlapjaira, eltörölvén a jegyzőkönyveket.
A napba öltözött asszony eltiprására bikaháton asszony érkezik. Szoknyája alól XIII. Leó kikukucskál, s a tévedhetetlenség bizonyosságával formálgatja a gettókat. A paták útjába helyezett kérdőjelek kígyóként tekeregnek, s megfojtják a belsőkben mozgolódó Laokoónt. Eb ura faló! A lovat eszmékből kifaragják, s átviszik a szív alakú kapukon.
A Föld gyomrában dülledt szemű lények próbálnak egy kenyér kovászában megkapaszkodni, de az kicsúszva karmaikból kalásszá alakul, s áttöri a sírkamra fedelét.
Valaki beszédet mond a parlamentben, majd tulipános ládába zárja nézeteit. Az évek múltán a tulipánok lassan felkúsznak a zászlókra.
A hetek ünnepén egy fehér galamb száll le az égből, szájában égő csipkebokorral, s megpihen a menyasszony bölcsőjén.
A parázna asszony szárnyakra ülteti a háborús bűnösöket. Magtárrá alakítja a tinnyei zsinagógát.
A szél befúj az ablakain, átformálja emberi testté, magokat fúj a mezőkre.
A vadszamár államfő csapatai eljárják a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljanak el. Néhány minaret Scud rakéta formájában robban Tel-Aviv utcáin. Az olaj ég, a Nap elsötétül, a füstből sáskák jönnek elő. Az egyik itt alszik spirituszban az íróasztalomon.
A béke Nobel-díjas tenorista egy zöld legyet hessent el tányérja széléről.
A svéd tartományfőnök egy nyomtatókövet próbál fölemelni, melyre ez van írva: Jerusalaim.
Később egy markos legény csatlakozik hozzá, akit „Ensznek” becéznek a haverok. Hát ti mitől lihegtek úgy fiúk? – kérdez vissza több évezred távolából Zakariás.
A mezők fehérek az aratásra, ímhol jő a vőlegény, a kürtök zengnek.
Eljött az engesztelés napja. Nabukodonozor szobor-álmának lábujjaiból kiformálódik az Európai Gazdasági Közösség. Góg megírja a maga Mein Kampfját, majd Róst, a medvét madzagon levezeti délre. Az Európai Egyesült Államok elnökének a szobra életre kel a jeruzsálemi templomban.
A világűrben óriási köldökzsinór tekereg, s lassan eléri a Föld köldökét. Fehér lovon katonák érkeznek egy másik dimenzióból.
Gallyakból készült sátrakban táncol a bárány, táncol az oroszlán, az ökör, a sas és az ember.
A magtár-zsinagógából csírázott növény ágain ülnek az égi madarak.
Hirtelen a naptárra pillantok, most vagyunk a kürtzengés ünnepe előtt.
A Kárpátok fészkében kígyó-béka lényeket kelepel az eszterág. Elkészült a Hámán-tanulmány. Mégis egyre csinosabb a napba öltözött asszony.
A menyasszony
És jött a farkas. A farkas leborotválja a szőrét és hófehér báránybőrt aggat magára. Fogai Mária-szobrok, lehelete templomi zene. „Én vagyok a szent, én vagyok az örökös!” – kiabálja. Aki szobor előtt térdel, szobor lesz. Csonthalom lett a menyasszony. Lábszárcsontok, füldarabok hevernek a mezőn szanaszéjjel.
Charles Darwin arra sétált, s egy koponyatető belsejét nézegette. A fa alakú vájulatról eszébe jutott a törzsfejlődés. Ezután kezdték az emberek a szétesést evolúciónak nevezni.
Főníciából bikaháton asszony érkezik. Az erőszak és a csalárdság nászának dokumentuma: az inkvizítorok kínzógépe, a Mein Kampf, a Kommunista Kiáltvány. Az asszony palotát épít Rómában, amit a menyasszony egyik sejtjéről neveznek el.
A Biblia lapjain kromoszómák diktálják, hogyan építse a szél a menyasszonyt.
Luther Márton a Fekete Kolostor egyik cellájában szembenéz a valósággal, leltárba veszi a csontokat, kiszedegeti a farkas szájából, gyomrából, beleiből, ürülékéből, majd összeállítja a teljes csontvázat, amely reformáció formájában végiggyalogol Európán. Átlép a máglyákon, az inkvizítorok kínzógépein, s Bibliákat osztogat. Szétrugdossa a bálványokat, a kegytárgyakat, letépi magáról a pogány ruhát. A kidobott sót visszahelyezi az asztalra, mert íze kezd visszatérni. Csontujja rámutat egy ajándékra, amelyre ez van írva: örök élet.
A farkas egy emberi agyat helyez fel a trónszékre, karmai nyomot hagynak rajta, s betűkként megjelennek bizonyos írók könyveiben.
A baptisták mögött, mint egy olló, a Vörös-tenger összecsukódik, s elvágja a pogány köldökzsinórt. A belső kapcsok megerősödnek. Így lettek a csontokon inak.
John Wesley 1783. május 24-én este ¾ 9-kor újjászületett. Bibliájából hatalmas izmok kúsztak elő, összehúzódtak és elernyedtek, s lassanként beborították a csontozatot, rázkódott egész Anglia, s a hullámok elérték Amerikát.
A XIX. század végén a galamb megnyugodott néhány evangélistán, leszállt a koponyára, s hófehér arcbőrként betakarta.
Itt a menyasszony, salamoni templom, gyönyörű galambház.
Pygmalion génmanipulációkat végez, Prométheusz hidrogénbombákat gyárt, Ikarosz megteszi első lépéseit a holdon.
Tinnye fölött elhúz két helikopter, s Babilon fejedelme. Ki törli le láthatatlan lábnyomait? A parázna asszony szoknyája lebben, Passúr utódja beszél. Esztergom felett felhők és démonok sorakoznak.
Pregogovics Pregogov a Kremlben Jóel próféta könyvét tanulmányozza. Nagyokat nyel, mikor a nagy északi állat bomlásáról, a fügefa s a szőlő virágzásáról olvas.
A New York Times, a Pravda és a Népszabadság emberek eltűnéséről tudósít. Többen egy bibliai prófécia beteljesüléséről beszélnek:
„Éjfélkor pedig kiáltás lőn:
Ímhol jő a vőlegény!”
Obj Endre
Written by Obj Endre
A létra
Miféle furcsa kapcsolat,
miféle vér ez a létra?
Miféle szó bukik alá,
miféle szó bukkan fel néha?
Miféle célból közlekednek
rajta, miféle lények?
Miféle felszínt tart felül,
vajon miféle lényeg?
Vajon mifélék vagyunk mi,
hogy itt van értünk a létra?
Vajon miféle lábak mennek
a létra fokain, tegnap és ma?
Mamré
Pontosan nem tudom mért kerestek.
Pontosan nem tudom kik kerestek.
Pontosan nem tudom, amit tudnom kéne,
az üzenethez vajon mi közöm volt.
Vajon üzenet volt, vagy csak annak mondták?
Nem gondoltam volna, hogy üzennek.
Nem gondoltam volna, amit más se gondolt.
Vajon mást kerestek, vagy engem kerestek?
Fogalmam sincs hogyan vetődtek erre.
Itt-ott előbukkantak a fogalmak.
Pontosan nem tudom kik kerestek.
Fogalmam sincs, üresek a fogalmak.
Ajtók
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
akár egy másik történetben.
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
nem nyílott ajtó soha szebben.
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
régen az ajtót nem ismertem.
Ajtók nyitódnak és nyitódnak,
és most belépek,
most nyitva az ajtó…
Ige
Látok egy repülő könyvet,
parázsként hull az Úr szava,
párává lett az éjszaka.
E könyv magzatburkába zárva
mondta a világegyetem:
leszek, csak szólíts nevemen.
Mikor átszögelték lapjait,
híd lett az ég s a föld között:
a könyv embernek öltözött.
Betlehem
Bennem a jászol
hogy dobog!
(Legeltek benne
démonok.)
Született bennem
valaki,
így lettem én is
az, aki…
Kicsi nem leszek
már soha.
Vagyok, Betlehem
városa.
Ablak
Ez egy szántóföld, de nem igazi,
átvitt értelemben nevezzük annak,
ahogy a szántóföldre, nézzünk most magunkra,
nyílik és csukódik az ablak.
Ahogy a szántóföld nyílik és csukódik,
nyílik és csukódik a metafora,
aztán a könyv nyílik és csukódik,
aztán az óra nem az óra.
Test
Teste egy nagy ősi templom,
formálták nem hús-vér kezek,
csigalépcsőn sétált magában,
aranyszobába érkezett:
Köd volt a szobában és írás,
kérub tárta ki szárnyát,
vérerek hálója feszült,
lüktettek teleírt táblák.
Sétált aranyozott sejteken,
köd volt, és láng volt a ködben,
olvadt aranyban betűk úsztak,
látta a láng galambként röppen,
és a templomból messze,
messze kicsaptak a lángok,
elmenekültek a varjak
oda, mit szem nem látott.
Álom
Halász voltam.
A kifogott halak
halásszá növekedtek.
Együtt halásztunk tovább.
Zebra
A zebra azért bújik a tradíciók rácsa mögé, hogy fehér lónak látsszon.
Pár, ó, diák paró-diák
T.:
Boci-repp
„Boci boci tarka,
se füle, se farka,
odamegyünk lakni,
ahol tejet kapni.”
Bár a világ sokszínű, boci-tarka,
hamisítatlan tejeket igyál, hoci, rajta!
-e szövegnek van füle és farka is, és reppes,
szívedből nem bocikák legelnek, mert repdes.
Dobd el a múltad, már rajta a masni,
egyház él egy házban, ott fogunk lakni.
I.:
Blúz, ingben
Szól a kősziklán blúz-zene:
ne légy a világ lúzere!
Aki a vérét rád hinti,
nem a bizottság (helszinki).
Testére (min nincsen rög, eszme),
hosszú hajas hippimúlt szögezve.
Kógens a szava (nem diszpozitív),
hangulat fordul, lesz pozitív.
Ne légy a világ lúzere,
szól a kősziklán blúz-zene.
E.:
Zebra, a zebrán
Szeretek sok feketét,
(bár nem iszom sok feketét),
és antilophúst, és elefántot,
a népviselet „elegánt” ott.
T.:
Szent Pálma Akadémia
Jobb felülről egy kis morze,
mintha pálmát ad az „ORZSE”;
mennyi szép ajándék van itt, ó,
egyikre írva van, hogy tanító;
bomlik a könyvekben a lételmélet,
Élő Szó őrzi az ép elmédet.
P.:
Takszatív példálózás
Ott vagyok Mecseken, csak semmi pánik,
arcokon izzó szén, pirulnak dzsámik;
sztenderd az eljárás királyiszékeken,
kár, hogy nem oktatják így a tanszékemen.
A hal néhány dadaista mondata
Litera irodalmi portál, Szent Pál Akadémia, Lyukasóra, Vidám Vasárnap, Parnasszus, Új Forrás,
Élet és irodalom, Vidám Szimfonikusok, Alföld, ATV Spirit, Bárka, Hetek, Kortárs, ATV, Mozgó
Világ, Bornemisza Péter Gimnázium, Műút, INTER Academy Szent Pál, Tiszatáj, Szent Pál
Akadémia Kosárlabda, Jelenkor, gyülekezet, keresztény, Dávid, újjászületett, hit, sátor, ámen.
Pecsét
A verseken ott a pecsét.
Csak a galamb csőre törheti fel,
és csak a lámpa fénye mellett.
