Szindbád

 

földet és álmokat kapott

de Szindbád lett ő a tengerész

 hajón szeli az utcákat

kormányát bevonta penész

vízre lerajzolt útjait

keresi akár a nadály

látszatra elcsendesedik

belső vihar külső szabály

 keres egy psyché-szigetet

betölti fejét tudomány

 vándorol törvények szerint

zsebébe babér és dohány

 aztán a furcsa csobbanás

nyitott könyv most a víztükör

keresi benne önmagát

betűin ő is tündököl

úszó karjai könyvlapon

tükörbe meríti magát

 micsoda cethal uszonya

vonszolja időn téren át

 micsoda titkos ösztönök

viszik a híres Lord elé

új hajót kap hogy haladjon

földje és álmai felé

múltba bezsákolt szeleket

szabaddá tesz a Lord fia

 szakad az idő a tér szakad

Jeruzsálem Pest Samária

 

Egy régész Jeruzsálemben

 

Azt mondják a környék lakói,

időnként felbukkannak furcsa tárgyak,

valami eszme rókának öltözik,

körbesétál, és vigyorog hármat.

 

Az ásó dolgozik kezünkben,

előbb kavics jön, aztán homok.

Képzeletünk merengve kutat,

hol voltak itt a lábnyomok?

 

Azt mondják a környék lakói,

ami megterem nagyon káros,

vibrál közöttünk szüntelen,

vibrál az ősi város.

 

A földből kinőnek egyszer

új városrészek, új terek,

az utcán végigsétál akkor

a férfi, a nő, a gyerek.

 

Egy makedón harcos Jeruzsálemben

 

A sereg kecskék között időzik,

végre szünetel az adok-kapok,

egy róla szóló próféciával

fogadták Szandroszt a főpapok.

 

Úgy tűnt a világ formálódik

kardunktól, mint egy mellszobor,

eszméinktől elég az eszme,

nem marad más, csak korom.

 

Úgy tűnt tehetjük ami tetszik,

mehetünk lovon vagy gyalog,

egy megsárgult, régi tekercsen

mindezt tudták a mondatok.

 

Előre megírt mondatok szerint

útra kelt aztán a sereg,

előre megírt krónikánkat

kézbe veheti egy gyerek.

 

Európé virága, mint kardlap,

kaptárakat tör át méhsereggel.

A városra nehéz szirmok hullnak.

Jeruzsálem ébred.  Jön a reggel.

 

Egy makedón harcos feljegyzése

 

Talán ugyanazt a mondatot kerestem,

amitől a harci elefántok összezavarodtak.

Kerestem reggel és este kerestem,

mi volt a mondat.

 

A nyelvnek állítólag hatalma van,

mondtam az ismeretlen fegyvereseknek.

Mondatok zárják a korszakokat,

ez már a kezdet.

 

Felidéztem újból a pillanatot,

mikor kigöngyölték a tekercset.

Kerestem újból a mondatokat,

találtam egyet.

 

Egy kereszteslovag Jeruzsálemben

 

Éjszaka a hegyen aludtunk.

E vidék levegője nagyon káros.

Salamon istállói voltak a mélyben.

Ott feküdt a halott város.

 

Gyíkok futottak a falakon,

sakálok sétáltak az utcán,

kerestem a Mester lábnyomát,

megszámolnám, ha tudnám.

 

Ha a Mester hozzáért egy testhez,

ott a testben megindult a vér,

lüktetni fog ez a város egykor,

lüktetni fog az utca és a tér.

 

Napóleon katonája Jeruzsálemben

 

Számba vettem a halmokat, számba vettem,

kilógnak a földből furcsa tárgyak.

A lópokrócot a földre terítem,

Jeruzsálem ágya egy katonának.

 

Párizs messze van, a szabadság

keletre vándorol a sereggel.

De kérdem én, mi a szabadság,

mi az éjszaka, mi a reggel?

 

Talán a földben, egy tekercsen,

ott a szabadság definíciója,

Jeruzsálem szívében ott ketyeg

szemünk elől elrejtve, egy óra.

 

És jönnek a városba egyszer

más seregek, és másfajta lábak,

a keleti kapu megnyílik akkor,

talán egy igazi Messiásnak.

 

A megközelíthetetlen város

  

Ahogy a várost közelítik,

távolodik, a holnapba hullva,

nehéz szavakat porlaszt vízpárává,

egy láthatatlan kéznek az ujja.

 

Holnapba hull a város, a holnap

nyomtatókő is, beszélik mások,

izmok kerülnek címlapokra,

izmokról térkép, szakadások.

 

Ahogy a témák semmivé válnak,

akár a témák, tűzközelben,

körbejárják lassan a perifériákat,

mint a cowboyok, szemük se rebben.

 

Légifénykép

 

Tegnap beültünk a gépbe,

hogy elrepüljünk a város felett,

furcsa dimenzióba kezdtek vinni

valami földöntúli szelek.

 

Valami régi próféciába

lapoztak bele a szárnyak,

mint a kihúzott diafilmek,

elvonult előttünk pár nap.

 

Később a gép hirtelen landolt,

aztán belefékezett a jelenbe,

Jeruzsálem utcáin a lakók

próféciaként jöttek szembe.

 

Jeruzsálemi tudósítás

 

Új templom, a templomhegyen,

mellettünk rövidebbek az árnyak,

úgy tűnik a Mester jöveteléhez

nem kell talán csak pár nap.

 

Egy saru az olajfák hegyét

érinti egyetlen szóra,

hangzik a győztes üdvrivalgás,

mikor lejár az óra.

 

Maranatha szól a száj,

a tévéképernyőn egy saru,

kitárul bennünk, minden kitárul,

ahogy a keleti kapu.

 

Levél

 

Egy dalt küldött, de nem a földről,

egy furcsa hangszerre hangszerelve.

Találgattuk, hogy vajon ki lehet,

akinek az ember lett a szerelme.

 

Szavait lapozzuk, szavai lapoznak,

beszéde a földből lett kiásva.

Azt ígérte, hogy egyszer eljön,

várunk egy furcsa Messiásra.

 

A földből ásunk ki nyomokat,

nyomokat, mik mennek nem a földre.

Egy angyali lény száll föl a tűzben,

és mi követjük, föl-le, föl-le …