Lukács receptet ír

 

A szavakért hetekig kutattam,

aztán leírtam mindazt ami fontos:

Theofilus, neked küldöm a tekercset,

én, Lukács, az orvos.

 

Leírtam mindazt mi rájuk tartozik,

rájuk és rám, egy nem zsidóra:

láttam a korszak röntgenleletét

mielőtt megáll az óra.

 

Összegyűjtve tartom receptjeim,

amivel Egyiptom orvosa henceg,

de a végső receptet elküldöm neked:

fogadd örömmel a tekercset.

 

Indiana Jones és a tekercsek

 

Kutattunk reggel, és este kutattunk

az egyiptomi sivatag szemetében:

néha megleltünk valamit,

aztán kiderült, talán, mégsem.

 

Patkányok és sakálok jártak körbe,

ahogy kezünkben mozgott az ásó.

Ami lent volt, felszínre került,

aki elől volt, lett a hátsó.

 

És a napon végül betűk ragyogtak,

szikráztak, ahogy hozzáért a kezünk.

Hogy elérjük őket, mélyre kellett ásni,

mégis mindig hozzájuk érkezünk.

 

Luther naplójából

 

A főiskolámon ma mindenki megtért,

a lelki térképek ott voltak kiterítve:

néhány nagyváros romjára emlékszem,

mintha láttalak volna, de nem, mégse.

 

A főiskolámon ma prédikálni kezdtem

lábbal nem érintett korokról,

kiterített térképen sétáltam körbe,

mint bármelyik teológus doktor.

 

A főiskolán ma becsuktam a könyvet,

és azt mondtam a diákoknak vége:

külső és belső térképek mögöttünk,

újra kezdtünk mindent az utcára érve.

 

Johann Fust naplójegyzete

 

Egy ember keresett fel a múltkor,

formát adott az éteri betűknek,

panaszkodott a gépre és vevőkre,

panaszkodott: „nem megy az üzlet”.

 

Jogász vagyok, és mondtam Guttenbergnek,

nem földi kincs a felfedezése,

de múltak a hetek, és nem tudott fizetni,

sem időben nem tudott, sem késve.

 

Szegényen halt meg végül, de adott

új formát, új teret a szónak,

a gépen kinyomtatott Írást

hirtelen fellapozta a holnap.

 

Abednegó sétája Babilonban

 

A tereken hemzsegnek a könyvek,

tudományba burkolt hazugságok.

Sivárak az utcák Babilonban.

Feketébe öltöznek a lányok.

 

Viszonylag pontosak a tények,

viszonylag jók az erkölcsi normák,

viszonylag pontosak a számok,

viszonylag mennek együtt az órák.

 

Egy szép napon – mondja az Írás -,

megállnak a bölcsek s az órák.

A nem létező percek porai,

a várost gazdagon teleszórják.

 

Philadelphius levele

a Psyché-fennsíkon lakókhoz

 

Vigyétek levelem Ázsiába,

 

hol az ágakon ágak nőnek,

hol a bűnökön bűnök nőnek.

Hiába szóltam néktek, jaj, hiába,

vigyétek levelem Ázsiába!

 

„Te Galatáknál született menyasszony!

 

Rekedten a bortól, a lelki imától,

lábad a szőlőn tiporva táncol.

Anyáddá lett a parázna asszony,

Galatáknál született menyasszony.”

 

Levelem ütődik levelekhez.

 

Hullik a fagyöngy, az én és az én,

betűk futnak a fák gyökerén,

eskoli méretű gyümölcsnek kedvez.

Levelem ütődik levelekhez.

 

Egy tanítvány jegyzeteiből

 

Követtük a Mestert reggel és este,

északra és délre követtük,

követtük a folyón innen és túl,

a térképről lesétálva követtük.

 

Aztán éreztük, hogy megállt a nap,

kívül nem állt meg, de bennünk megállt,

úgy tűnt vége a történetnek:

a történet minket kitalált.

 

És lassan-lassan szivárogtak a hírek,

a könyvlapokról át a könyvlapokra,

úgy mondták, köztünk van a Mester,

fölbukkant, eltűnt napokra.