A létra
Miféle furcsa kapcsolat,
miféle vér ez a létra?
Miféle szó bukik alá,
miféle szó bukkan fel néha?
Miféle célból közlekednek
rajta, miféle lények?
Miféle felszínt tart felül,
vajon miféle lényeg?
Vajon mifélék vagyunk mi,
hogy itt van értünk a létra?
Vajon miféle lábak mennek
a létra fokain, tegnap és ma?
Mamré
Pontosan nem tudom mért kerestek.
Pontosan nem tudom kik kerestek.
Pontosan nem tudom, amit tudnom kéne,
az üzenethez vajon mi közöm volt.
Vajon üzenet volt, vagy csak annak mondták?
Nem gondoltam volna, hogy üzennek.
Nem gondoltam volna, amit más se gondolt.
Vajon mást kerestek, vagy engem kerestek?
Fogalmam sincs hogyan vetődtek erre.
Itt-ott előbukkantak a fogalmak.
Pontosan nem tudom kik kerestek.
Fogalmam sincs, üresek a fogalmak.
Ajtók
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
akár egy másik történetben.
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
nem nyílott ajtó soha szebben.
Ajtók nyitódnak és csukódnak,
régen az ajtót nem ismertem.
Ajtók nyitódnak és nyitódnak,
és most belépek,
most nyitva az ajtó…
Ige
Látok egy repülő könyvet,
parázsként hull az Úr szava,
párává lett az éjszaka.
E könyv magzatburkába zárva
mondta a világegyetem:
leszek, csak szólíts nevemen.
Mikor átszögelték lapjait,
híd lett az ég s a föld között:
a könyv embernek öltözött.
Betlehem
Bennem a jászol
hogy dobog!
(Legeltek benne
démonok.)
Született bennem
valaki,
így lettem én is
az, aki…
Kicsi nem leszek
már soha.
Vagyok, Betlehem
városa.
Ablak
Ez egy szántóföld, de nem igazi,
átvitt értelemben nevezzük annak,
ahogy a szántóföldre, nézzünk most magunkra,
nyílik és csukódik az ablak.
Ahogy a szántóföld nyílik és csukódik,
nyílik és csukódik a metafora,
aztán a könyv nyílik és csukódik,
aztán az óra nem az óra.
Test
Teste egy nagy ősi templom,
formálták nem hús-vér kezek,
csigalépcsőn sétált magában,
aranyszobába érkezett:
Köd volt a szobában és írás,
kérub tárta ki szárnyát,
vérerek hálója feszült,
lüktettek teleírt táblák.
Sétált aranyozott sejteken,
köd volt, és láng volt a ködben,
olvadt aranyban betűk úsztak,
látta a láng galambként röppen,
és a templomból messze,
messze kicsaptak a lángok,
elmenekültek a varjak
oda, mit szem nem látott.
Álom
Halász voltam.
A kifogott halak
halásszá növekedtek.
Együtt halásztunk tovább.
Zebra
A zebra azért bújik a tradíciók rácsa mögé, hogy fehér lónak látsszon.
Pár, ó, diák paró-diák
T.:
Boci-repp
„Boci boci tarka,
se füle, se farka,
odamegyünk lakni,
ahol tejet kapni.”
Bár a világ sokszínű, boci-tarka,
hamisítatlan tejeket igyál, hoci, rajta!
-e szövegnek van füle és farka is, és reppes,
szívedből nem bocikák legelnek, mert repdes.
Dobd el a múltad, már rajta a masni,
egyház él egy házban, ott fogunk lakni.
I.:
Blúz, ingben
Szól a kősziklán blúz-zene:
ne légy a világ lúzere!
Aki a vérét rád hinti,
nem a bizottság (helszinki).
Testére (min nincsen rög, eszme),
hosszú hajas hippimúlt szögezve.
Kógens a szava (nem diszpozitív),
hangulat fordul, lesz pozitív.
Ne légy a világ lúzere,
szól a kősziklán blúz-zene.
E.:
Zebra, a zebrán
Szeretek sok feketét,
(bár nem iszom sok feketét),
és antilophúst, és elefántot,
a népviselet „elegánt” ott.
T.:
Szent Pálma Akadémia
Jobb felülről egy kis morze,
mintha pálmát ad az „ORZSE”;
mennyi szép ajándék van itt, ó,
egyikre írva van, hogy tanító;
bomlik a könyvekben a lételmélet,
Élő Szó őrzi az ép elmédet.
P.:
Takszatív példálózás
Ott vagyok Mecseken, csak semmi pánik,
arcokon izzó szén, pirulnak dzsámik;
sztenderd az eljárás királyiszékeken,
kár, hogy nem oktatják így a tanszékemen.
A hal néhány dadaista mondata
Litera irodalmi portál, Szent Pál Akadémia, Lyukasóra, Vidám Vasárnap, Parnasszus, Új Forrás,
Élet és irodalom, Vidám Szimfonikusok, Alföld, ATV Spirit, Bárka, Hetek, Kortárs, ATV, Mozgó
Világ, Bornemisza Péter Gimnázium, Műút, INTER Academy Szent Pál, Tiszatáj, Szent Pál
Akadémia Kosárlabda, Jelenkor, gyülekezet, keresztény, Dávid, újjászületett, hit, sátor, ámen.
Pecsét
A verseken ott a pecsét.
Csak a galamb csőre törheti fel,
és csak a lámpa fénye mellett.
